{"version":"1.0","provider_name":"Impotens n\u0151","provider_url":"https:\/\/impotensno.cafeblog.hu","author_name":"2Lked\u0151","author_url":"https:\/\/impotensno.cafeblog.hu\/author\/s_klara\/","title":"\u00c9s ugyan\u00edgy...","html":"m\u0171k\u00f6dik az \u00e9let felh\u0151sebb oldala, a le sem osztott lapok vil\u00e1ga, a predesztin\u00e1lt csapdahelyzet, legyen sz\u00f3 \u00e9letk\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekr\u0151l, kapcsolatokr\u00f3l, betegs\u00e9gr\u0151l, hal\u00e1lokokr\u00f3l \u00e9s -nemekr\u0151l.\r\n\r\n&nbsp;\r\n\r\nEszembe jutott a t\u00f6k\u00e9letes p\u00e9lda, nevezz\u00fck Margitnak. V\u00e1llalom a keresztanyai st\u00e1tuszt, mert sosem tudtam meg, hogy h\u00edvj\u00e1k, nem is \u00e9rdekelt. Huszon\u00e9ves voltam m\u00e9g, \u00e9letem els\u0151 k\u00f3rh\u00e1zi kezel\u00e9s\u00e9n t\u00fal, ami egy ciszt\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lt. Lesz\u00edvt\u00e1k, sz\u00e9pen gy\u00f3gyult, de akkoriban m\u00e9g (nyolcvanas \u00e9vek) nem r\u00fagt\u00e1k ki az ember l\u00e1ny\u00e1t \u00f3r\u00e1kon bel\u00fcl a gy\u00f3gyint\u00e9zetb\u0151l, ha j\u00e1r\u00f3k\u00e9pes volt. H\u00e1rom h\u00e9tig aszaltak odabent, egy tizen\u00f6t f\u00e9r\u0151helyes k\u00f3rteremben, ami - term\u00e9szetesen - tele volt k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 kor\u00fa n\u0151kkel, akik r\u00e9v\u00e9n - szint\u00e9n term\u00e9szetesen - reggelt\u0151l est\u00e9lig a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 betegs\u00e9gek, \u00e9s a folyom\u00e1nyukk\u00e9nt bek\u00f6vetkezett\u00a0r\u00e9miszt\u0151 hal\u00e1lsztorik folydog\u00e1ltak a l\u00e9gt\u00e9rben. Nem is tart\u00f3zkodtam sokat a nekem rendelt \u00e1gyban. Orvosvizit j\u00f6tt \u00e9s ment, \u00e9n pedig ezalatt, a l\u00e1mpaolt\u00e1s id\u0151pontj\u00e1ig, a doh\u00e1nyz\u00f3ban vagy a b\u00fcf\u00e9ben m\u00falattam az id\u0151t. Egyszer azonban v\u00e9letlen\u00fcl \u00e9pp odabent olvastam l\u00e1togat\u00e1si id\u0151ben, mikor Margit \u00e1gy\u00e1n\u00e1l megjelent a csal\u00e1dja. A f\u00e9rje sz\u00e9les v\u00e1ll\u00fa, bikanyak\u00fa ember volt, gy\u0171r\u00f6tt kock\u00e1s ingben, farmerban. M\u00e1r az felt\u0171nt, ahogy az asszonya \u00e1gy\u00e1n\u00e1l meg\u00e1llt. Sz\u00e9les terpeszben, kez\u00e9t zsebre v\u00e1gva, fej\u00e9t kicsit leszegve \u00e9s \u00e1ll\u00e1t el\u0151retolva meredt Margitra. Vele volt a t\u00edz \u00e9v k\u00f6r\u00fcli fiuk is, aki nem is k\u00f6sz\u00f6nt az anyj\u00e1nak, meg\u00e1llt apja oldal\u00e1n\u00e1l, \u00e9s mereven n\u00e9zte az \u00e1gykeretet, szinte az eg\u00e9sz l\u00e1togat\u00e1s alatt. A Bika (ezt a nevet kapta az \u00e9n kereszts\u00e9gemben) tudom\u00e1st sem vett a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte zsezseg\u0151 betegekr\u0151l, a hozz\u00e1juk \u00e9rkezett rokons\u00e1gr\u00f3l, emelt hangon tudakolta, vajon mikor tervezi anyu, hogy v\u00e9gre felhagy a szimul\u00e1l\u00e1ssal \u00e9s hazamegy, mert nincs mosott ruha, meleg \u00e9tel, koszos a lak\u00e1s, a gyerek nem tanul, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n, hogy k\u00e9pzeli, hogy itt hever\u00e9szik majdnem egy h\u00f3napja.\r\n\r\nMargit a monol\u00f3g alatt \u00e9pp \u00fagy tett, mint a gyermeke. Mozdulatlanul, kiny\u00fajt\u00f3zva fek\u00fcdt az \u00e1gyban, szinte beles\u00fcllyedt, \u00e9s mereven n\u00e9zte zoknis l\u00e1bai felett az \u00e1gykeretet. Nem s\u00edrt, nem v\u00e9dekezett, nem k\u00e9rte ki mag\u00e1nak. Nem is n\u00e9zett a f\u00e9rj\u00e9re. Nem, nem azt j\u00e1tszotta, hogy a Bika nincs is ott. Azt j\u00e1tszotta, hogy \u0151 nincs ott. Hallania kellett\u00a0a k\u00f3rteremben elapad\u00f3 hangokat, majd a hirtelen be\u00e1llt csendet, de mert nem n\u00e9zett fel, nem l\u00e1thatta, hogy az ut\u00f3bbit\u00a0m\u00e1r nem a p\u00e1rj\u00e1ul esk\u00fcd\u00f6tt\u00a0faszkalap viselked\u00e9se, hanem a nagyvizitre \u00e9rkez\u0151 feh\u00e9r k\u00f6penyes csapat megjelen\u00e9se id\u00e9zte el\u0151. Az oszt\u00e1lyvezet\u0151 f\u0151orvos, vagyis a Professzor \u00dar - ahogy a f\u0151n\u0151v\u00e9r \u00e1jult tisztelettel nevezte\u00a0- v\u00e9zna, mogorva ember volt, kicsit sem k\u00edm\u00e9letes a betegekkel, t\u00fcrelmetlen a lassan gy\u00f3gyul\u00f3kkal, \u00e9s kifejezetten \u00e1d\u00e1z a szimul\u00e1nsnak diagnosztiz\u00e1ltakkal. Velem\u00a0mindig el\u00e9gedett volt,\u00a0mert\u00a0ritka tal\u00e1lkoz\u00e1sainkkor - eml\u00edtettem volt, hogy \u00e9n f\u0151leg a doh\u00e1nyz\u00f3ban gy\u00f3gyultam, ami\u00e9rt a f\u0151n\u0151v\u00e9r be is f\u00fajt n\u00e1la, mert szerinte egy tisztess\u00e9ges beteg az \u00e1gyacsk\u00e1j\u00e1ban l\u00e1badozik, mire a prof r\u00f6vid \u00faton elint\u00e9zte azzal, hogy az ilyen betegeket szeretj\u00fck (hihi) -\u00a0\u00a0mindig azt k\u00e9rdeztem, mikor h\u00fazhatok m\u00e1r el innen. Most is gyorsan lerendezett, feltette az oblig\u00e1t k\u00e9rd\u00e9st a hogyl\u00e9temr\u0151l, megn\u00e9zte a l\u00e1zlapot, \u00e9s m\u00e1r l\u00e9pett is tov\u00e1bb. Margithoz, aki felett minden k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyt\u0151l zavartalanul m\u00e9g mindig ott tornyosult \u00e9lete \u00e9rtelme, \u00e9s mondta a mag\u00e1\u00e9t. A prof megjelen\u00e9s\u00e9re az\u00e9rt elhallgatott, de a tart\u00e1sa \u00e9s az arc\u00e1n honol\u00f3 d\u00fch mit sem v\u00e1ltozott. Profunk itt is megn\u00e9zte a l\u00e1zlapot, feltette a hogyl\u00e9t-k\u00e9rd\u00e9st Margitnak. A motyog\u00f3 v\u00e1laszt, miszerint nem j\u00f3l van, m\u00e9g mindig vannak f\u00e1jdalmai, t\u00fcrelmetlen horkant\u00e1ssal nyugt\u00e1zta, majd kem\u00e9nyen r\u00e1reccsent, hogy vegyen p\u00e9ld\u00e1t r\u00f3lam, \u00e9n milyen sz\u00e9pen gy\u00f3gyulok, nyilv\u00e1n az\u00e9rt, mert gy\u00f3gyulni akarok, \u00e9s Margit \u00a0kapja \u00f6ssze mag\u00e1t. Ez volt az a l\u00e9lektani pillanat, amikor Bika sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t \u00e9rezte az egyet\u00e9rt\u0151 megnyilatkoz\u00e1snak, miszerint be k\u00e9ne fejezni m\u00e1r a szimul\u00e1l\u00e1st, \u00e9s tenni a dolg\u00e1t v\u00e9gre. A prof, aki, mint mondottam volt, nem volt \u00e9ppen az emp\u00e1tia megtestes\u00fcl\u00e9se, Bik\u00e1ra n\u00e9zett, majd Margitra, merev tart\u00e1s\u00e1ra, lefel\u00e9 n\u00e9z\u0151 szemeire, \u00e1rny\u00e9kos, megviselt arc\u00e1n a sz\u00e9gyen k\u00e9t piros foltj\u00e1ra. Valamit meg\u00e9rezhetett - \u00e9s most itt az k\u00f6vetkezne, hogy a hangulatb\u00f3l, a jelekb\u0151l, de nem, enn\u00e9l t\u00f6bb t\u00f6rt\u00e9nt, igen:\u00a0Margitb\u00f3l, mert \u00fajra felemelte a l\u00e1zlapot, egy percig meredt r\u00e1, majd k\u00f6z\u00f6lte, hogy tov\u00e1bbi egy h\u00e9t gy\u00f3gykezel\u00e9s sz\u00fcks\u00e9ges. A k\u00f6ny\u00f6k\u00e9n\u00e9l al\u00e1zatos tart\u00e1sban g\u00f6rnyed\u0151 f\u0151n\u0151v\u00e9r h\u00f6kkenten n\u00e9zett r\u00e1, de engedelmesen feljegyezte a szents\u00e9ges szavakat, Margitra villantotta m\u0171mosoly\u00e1t, majd b\u00e1lv\u00e1nya ut\u00e1n loholt.\r\n\r\n&nbsp;\r\n\r\nMargit pedig kivirult. Ellazult a tart\u00e1sa, arc\u00e1r\u00f3l elt\u0171nt a merevs\u00e9g, \u00e9s v\u00e9gre r\u00e1 tudott n\u00e9zni apura. Akivel mindj\u00e1rt k\u00f6z\u00f6lte is, hogy hallhatta, m\u00e9g nem gy\u00f3gyult meg, itt kell maradnia. Sajnos. A hozz\u00e1sz\u00fart hangulatjelz\u0151 sz\u00f3\u00a0kicsit sem t\u0171nt hitelesnek, a Bika sem volt vev\u0151 r\u00e1, mert hirtelen sarkon fordult, \u00e9s kirobogott, h\u00e1trahagyva a gyereket, aki n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodperc m\u00falva k\u00f6vette, an\u00e9lk\u00fcl, hogy elk\u00f6sz\u00f6nt volna. Margit\u00a0f\u00e9lig felemelkedett a fekv\u00e9sb\u0151l, a k\u00f6ny\u00f6k\u00e9re t\u00e1maszkodva k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett a k\u00f3rteremben, azt\u00e1n maga el\u00e9 n\u00e9zett, \u00e9s mosolygott.\r\n\r\n&nbsp;\r\n\r\nNem volt m\u00e9g ez id\u0151 t\u00e1jt nagy tapasztalatom \u00a0h\u00e1zass\u00e1gr\u00f3l, asszonyl\u00e9tr\u0151l, azzal egy\u00fctt sem, hogy f\u00e9rjn\u00e9l voltam, az els\u0151 h\u00e1zass\u00e1gomban, ami a v\u00e9g\u00e9t j\u00e1rta (sz\u00e1momra), s ennek volt egyenes k\u00f6vetkezm\u00e9nye a betegs\u00e9gem is. Ezt akkor m\u00e9g nem tudatos\u00edtottam, csak \u00e9reztem, hogy a sehov\u00e1 nem vezet\u0151 er\u0151lk\u00f6d\u00e9s - hogy m\u00e9gis m\u0171k\u00f6dj\u00f6n, ami m\u00e1r sz\u00fclet\u00e9sekor\u00a0hal\u00e1lra \u00edt\u00e9ltetett -\u00a0\u00a0k\u00f6vetkezm\u00e9nye volt a k\u00f3r, \u00e9s a meghozott d\u00f6nt\u00e9s eredm\u00e9nyezte a gyors gy\u00f3gyul\u00e1st. Ahogy azt sem tudhattam, milyen a\u00a0j\u00f3 h\u00e1zass\u00e1g. Csak azt tudtam perfekt\u00fcl, milyen nem. H\u00fasz \u00e9vig n\u00e9zhettem az \u0151seim\u00e9t, akik harminck\u00e9t \u00e9vet h\u00faztak le egym\u00e1s oldal\u00e1n, holott harminck\u00e9t percet sem lett volna szabad egy\u00fctt t\u00f6lteni\u00fck. De ez egy m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net. Sz\u00f3val, eln\u00e9ztem Margit \u00e1tl\u00e9nyeg\u00fcl\u00e9s\u00e9t, \u00e9s abban a pillanatban nem csak t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rtettem, de \u00e9reztem is, mi zajlott le benne. Halad\u00e9kot kapott. M\u00e9g egy h\u00e9tnyi halad\u00e9kot, hogy ne kelljen visszamennie\u00a0az elcseszett \u00e9let\u00e9be, a lelketlen tah\u00f3hoz \u00e9s a lelketlen tah\u00f3 kiskor\u00fa\u00a0m\u00e1solat\u00e1hoz, akik elsz\u00edvj\u00e1k az \u00e9leterej\u00e9t, nem titkoltan csel\u00e9dnek haszn\u00e1lj\u00e1k, nem \u00e9rzik sz\u00fcks\u00e9g\u00e9t annak, hogy j\u00f3 sz\u00f3t, de ak\u00e1r\u00a0\u00a0egy k\u00f6sz\u00f6n\u00e9st is pazaroljanak r\u00e1, ami a sarki f\u0171szeresnek is kij\u00e1r. \u00c9s mondhatn\u00e1 nekem most b\u00e1rki, hogy j\u00f3, de lehet, hogy Margit ki\u00e9rdemelte ezt a b\u00e1n\u00e1sm\u00f3dot, meg k\u00fcl\u00f6nben is, mindenki a maga szerencs\u00e9j\u00e9nek kov\u00e1csa, h\u00e1t hiszen tehetne is ellene, meg az \u00f6sszes t\u00f6bbi id\u0151tlen,\u00a0sorvaszt\u00f3 baroms\u00e1got. Margit is tudta, \u00e9n is tudtam, a prof is tudta: neki ez jutott, ez az a csapda, amib\u0151l nem fog soha szabadulni.\u00a0Margit k\u00f6z\u00e9pkor\u00fa volt, az arca \u00e1tlagos, a teste elhaszn\u00e1lt, a lelke f\u00e1radt. Fiatalon sem lehetett az az amazont\u00edpus, aki kelepc\u00e9be\u00a0es\u00e9s fennforg\u00e1sakor ink\u00e1bb ler\u00e1gja a saj\u00e1t l\u00e1b\u00e1t, hogy szabaduljon, vagy a f\u00e9m\u00a0zsebl\u00e1mpa forgat\u00f3nyomat\u00e9k\u00e1val\u00a0gy\u00fajt vil\u00e1goss\u00e1got apu fej\u00e9ben, hogy tudja m\u00e1r, merre \u00e1ll arccal. Margit <strong>lelkileg<\/strong> volt alkalmatlan a mag\u00e1\u00e9rt ki\u00e1ll\u00e1sra, b\u00e1rmif\u00e9le harcra, a v\u00e1ltoztat\u00e1sra. Akkoriban m\u00e9g nem volt ekkora irodalma az \u00f6nseg\u00e9lyez\u00e9snek (m\u00e1rmint ment\u00e1lisan), nem olvashatott veretes okoss\u00e1gokat\u00a0a\u00a0rejtett\u00a0potenci\u00e1ljair\u00f3l, sorsford\u00edt\u00e1sr\u00f3l, vizualiz\u00e1l\u00e1sr\u00f3l, vonz\u00e1s t\u00f6rv\u00e9ny\u00e9r\u0151l, \u00e9s Csernus doki sem \u00fcv\u00f6lthette le a hajat a fej\u00e9r\u0151l a saj\u00e1t \u00e9rdek\u00e9ben, mert kamasz volt csak. De ha mindezt hallhatta, olvashatta volna, Margit\u00a0akkor sem tudta volna\u00a0a mag\u00e1\u00e9v\u00e1 tenni. Mert nem r\u00f3la sz\u00f3lt . Lehet, hogy visszhangot vertek volna a lelk\u00e9ben a sz\u00e9p \u00e9s okos, er\u0151t ad\u00f3 szavak. Lehet, hogy a buszon, villamoson olvas\u00e1s k\u00f6zben kih\u00fazta volna mag\u00e1t, s\u00a0ez a testtart\u00e1s\u00a0ki is tartott volna addig, m\u00edg be nem l\u00e9p a lak\u00e1s ajtaj\u00e1n. De csak addig, s nem tov\u00e1bb. Mert nem lehet er\u0151t adni az er\u0151tlennek er\u0151vel. Nem lehet harcoss\u00e1\u00a0transzform\u00e1lni\u00a0egy b\u00e9nults\u00e1gba dermedt\u00a0lelket. Nem lehet b\u00f6lcs gondolatokkal meg\u00e1gyazni egy \u00faj elme sz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek\u00a0ann\u00e1l, aki megszokta, hogy a saj\u00e1t gondolatai el\u0151l is elb\u00fajik. Bel\u00e1that\u00f3 id\u0151n bel\u00fcl nem.\r\n\r\n&nbsp;\r\n\r\nM\u00e9gis le merem fogadni (t\u00e9tre \u00e9s befut\u00f3ra is), hogy Margit igenis megszabadult - a maga passz\u00edv ellen\u00e1ll\u00f3 m\u00f3dj\u00e1n persze. Szerzett egy m\u00e1sik betegs\u00e9get, kicsit s\u00falyosabbat, mint az el\u0151z\u0151, a hosszas k\u00f3rh\u00e1zi kezel\u00e9s ut\u00e1n nem sokkal egy m\u00e9g \u00fajabbat, \u00e9s \u00edgy tov\u00e1bb, eg\u00e9szen a szomor\u00fa v\u00e9gkifejletig. Azt is elk\u00e9pzeltem, milyen lehetett a temet\u00e9se. \u00d6sszegy\u0171ltek a rokonok, fel- s lemen\u0151k, oldal\u00e1giak, sosem l\u00e1tottak is, megt\u00e1rgyalt\u00e1k, hogy \"\u00e9des istenem, ilyen fiatalon, micsoda trag\u00e9dia, itthagyta a szeg\u00e9ny ur\u00e1t, meg azt a szeg\u00e9ny fi\u00facsk\u00e1t is, h\u00e1t mi lesz most vel\u00fck?\"... Sorra odaj\u00e1rultak Bik\u00e1hoz, aki \u00e9pp olyan tart\u00e1sban \u00e1llt a kopors\u00f3 mellett is, ahogy anno a k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyn\u00e1l, \u00e9s m\u00e9g a puszik \u00e9s k\u00e9zfog\u00e1sok viszonz\u00e1sa k\u00f6zben sem vette le a szem\u00e9t a lakkozott feny\u0151r\u0151l, mintha azt v\u00e1rn\u00e1, hogy egyszer csak kiny\u00edlik a teteje, kil\u00e9p bel\u0151le Margit, \u00e9s \u0151 v\u00e9gre kiengedheti mag\u00e1t\u00f3l a haragj\u00e1t, r\u00e1ripakodhat, mint r\u00e9gen, hogy \"ideje volt m\u00e1r, nincs mosott ruha, piszkos a lak\u00e1s, \u00e9s a gyerek nem tanul, v\u00e9gezd m\u00e1r\u00a0a dolgodat!' \u00c9s ha l\u00e1thatta volna k\u00f6zvetlen\u00fcl a hal\u00e1la el\u0151tt, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg meg\u00fct\u00f6tte volna a guta. Mert\u00a0azt is lefogadom, hogy\u00a0Margit akkor mosolygott. Olyan \u00e9des, sz\u00e9ps\u00e9ges mosollyal, amit \u00e9let\u00e9ben sosem l\u00e1tott senki az arc\u00e1n. Jelent\u00e9ktelen \u00e9s r\u00f6vid \u00e9let\u00e9ben ez volt az els\u0151 \u00e9s egyetlen alkalom, hogy rajta m\u00falt valami.\u00a0\u00c9let\u00e9ben nem form\u00e1lhatott\u00a0jogot a s\u00e9rt\u0151d\u00e9sre, a\u00a0hal\u00e1l\u00e1val azonban\u00a0lehet\u0151s\u00e9get kapott s\u00e9rteni.","type":"rich"}